[JUDITKA] Na, nem kell megijedni, nem a valóságos, hatalmas erejű, természeti csapásról beszélek:) hanem a Wilderness egyik csúszdájáról.

az úgy történt, hogy tegnap délelőtt mindketten szabadok voltunk Zsuzsival, reggel egyet gondoltunk, s elmentünk a Wildernessbe…ezúttal civilben, vendégként, és mi is kipróbáltuk az összes csúszdát, vagyis az izgalmasabbakat, mert az összes csúszdát és medencét kipróbálni képtelenség egy délelőtt alatt, annyira sok van…és hatalmas a terület is, amit felölel a Wilderness  (lasd http://www.wildernessresort.com/). Azért jó a Wilderness alkalmazottjának lenni, mert akkor akármikor ingyen bemehetünk…mindössze egy kérést kell kitöltenünk, amit a menedzser aláír, és máris bevegyülhetünk a sok, gazdag amcsi közé:) Hát ezt tettük mi is a tegnap, ott rohangáltunk a csúszdák között, sikoltozva, mint a kamasz, hülye leánykák, élveztük a napsütést s az ingyen törölközőt. A Hurrikán a legdúrvább csúszda…napközben félórás (more…)

[JUDITKA] …azaz Amerika nemzeti ünnepe…volt tegnap!  De az ünnepi hangulat már a hét közepén megkezdődött a városban, az emberekben. Testileg, lelkileg készültek a nagy ünnepre. A motelünk tulajdonosa nagytakarított az udvaron és kívülről lemosta az egész motelt. Ha végigbiciklizett (volna) valaki tegnapelőtt Dells utcáin, láthatta (volna), hogy 10-ből 9 kertben épp füvet nyírtak, vagy ahogy folyamatosan gyarapodtak az amerikai zászlók az ajtók, ablakok fölött, autókon, az utcákon. A Culver’sben órarendet változtattak, és az eddigi 10 órás zárás helyett ezután 11-kor zárunk… szóval egy kicsit felbolygatta ez a hétvége az amcsik életét…és vele együtt a miénket is, hisz akárhonnan nézzük, most mi is ebben a világban élünk, minket is magával sodor ez az ünnepi hangulat.

Csütörtökön délután Zsuzsival szabadok voltunk, és mert ingyen jegyet kaptunk a Tommy Bartlet Showra a moteltulajdonosunktól, hát kihasználtuk, és elmentünk… (erről majd láthattok felvételeket), azért mondom ezt most, a “4th of july”-os bejegyzésnél, mert a show végén vetítettek egy hazafias animációt, majd lézershow és bazi nagy amerikai lobogó…hatalmas taps, sokan meg is könnyezték az előadást.

Tegnap pedig együtt ünnepeltünk a Culver’sben. Ott is amcsi zászlók tömkelege lobogott, este pedig az ablakból élvezhettük a majdnem egy órás tüzijátékot. Mellesleg Ovinak épp tegnap volt a szülinapja, és kapott egy (more…)

[JUDITKA] Hideg van és szél és sötét. És már harmadik napja, hogy nem bújik elő a Nap, és rendesen frusztrál ez az állandó ásítozás és, hogy minden meleg cuccunkat magunkra kell csavarjuk, ha elhagyjuk a jó, meleg motelszobácskánkat (amit mellesleg már fenntartások nélkül otthonomnak tekintek). Na de lassan csak kitisztul az ég is, és szép lassan felszakadozik a problémáink vastag felhőrétege is (így kell optimistán blogot írni:-) ). lassan kialakul a végeleges órarend, beindul a reggeltől estig tartó robotolás, és a minden nap ugyanaz… tavaly ilyenkor nagyon féltem, hogy hogy fogok kibírni három hónapot ebben a monoton munkában. Mostmár tudom, hogy a társaságban van a titok, a varázs, hogy szeretned kell azt a társaságot, akikkel dolgozol…még ha a munka a lehető legszarabb, akkor is.  A Culver’s persze magasan felülmúlja a Wildernesst…A Culver’s egy nagy család, ahol mindenki ismer mindenkit. A Wilderness inkább egy borkán zakuszka:)), jóól összekeverve, nehogy véletlenül két ugyanolyan zöldség kerüljön egymás mellé. (more…)

[JUDITKA] Na most akkor arról, hogy mennyire szarul állunk anyagilag… Hogy alig van pénzünk kajára is, nem hogy még a lakbért is fizessük:) És rendesen már alig várják a többiek is, hogy a Culver’sbe menjenek a 10 perces szünet miatt, amikor a menüből bármit választhatnak és magukbatömhetnek. Szóval tényleg elég nagy a válság, és nemcsak Amerika szinten..és ennek most mi isszuk a levét, na meg a rajtunk levő súlyfölösleg.:) Mondjuk, addig nincs még baj, amíg az otthoniak felismernek a webcamen:) A tavaly kicsit más volt…az idén talán még több pénztis hoztam, mint a tavaly, mégis most 35 $-ral maradtam a zsebemben, amivel még kemény két hetet ki kell húzni.( a lakbér pedig 85$ (more…)

[JUDITKA] Az első hetek mindig aggódással és izgalommal telnek: hogy lesz-e két munkahely, és a kettő hogy fog összeférni? Kapunk-e majd elég órát és fizetést? Meg tudunk-e majd felelni az elvárásoknak? Stb.

Igaz, hogy kicsit sokat kell spekulálni, és a menedzser fejére járni, de szépen lassan csak kialakul. Ma megyünk a Wildernessbe orijentésönre, és elméletileg holnaptól –végre- ott is munkába állunk. Persze még mindig kérdéses, hogy felvesznek-e életmentőnek (nagyobb az órabére), vagy csak a csúszdákat fogjuk felügyelni. A lájfgárdsághoz ugyanis le kell tenni előbb egy elég komoly vizsgát: fejes a mélyvízbe és  6x50méter gyorsúszás, 3×50 méter választott…mell-, hát-, pillangó-, s fene tudja milyen úszások vannak még, majd vmit bedobnak a vízbe, amit fel kell hozni a medence aljáról… Gyorsúszni egyelőre senki nem tud (more…)

[JUDITKA és OVI] Chicagoban nem volt részünk szép fogadtatásban, szarrá vert az eső, míg elértünk valahogy az Arlington diákszállóba. De az azért nagy szó, hogy nem tévedtünk el… csak az esti sétánál:) de megérte mindenképp az esőben és a nemtomhány kilométerperórás szélben való tévelygés és fagyoskodás, mert a látvány kárpótolt mindannyiunkat (a képek, amik készültek, megtekinthetőek a blog galériájában)…s a meggy a habostortán (mert tegyük fel, hogy a látvány volt a habostorta:) az éjszakai kajálás a McDonald’sban…Másnap  szinte lekéstük az egyetlen buszt, amivel el lehet jutni Wisconsin Dellsig:)…akkora rohanást lerendeztünk, ha Redbullt ittunk volna, akkor arra foghatnám, hogy az adta az erőt, hogy úgy száguldozzak a plussz húsz kilóval magam után, de így…. lényeg, hogy elértük pár perc híján a buszt, s aztán végig  gyermekcsináló időben utaztunk 5 órát. Dellsbe megérkezve valami kedves idegenek terelgettek az eső elől a többi internésönöl sztjudenttel, hívtak nekünk taxit, és szórakoztattak… elég nehéz volt elhinni, hogy mindezt teljesen ingyen tették…azóta is azon töröm a fejem, vajon ki fizette le őket, kik voltak és honnan bukkantak elő…

Jelen pillanatban itt ülünk a fenyőfák alatt, a motellel szemben, egy veder  jéggel a lábunk előtt és (more…)

[JUDITKA] Jupijupiájéé! Megérkeztünk!!! Csekély 8000 kilométer utazás után végre .

Az úgy kezdődött, hogy Pesten megesett a nagy találkozás. És mivel még kellett pár órát várnunk a repülő indulásáig Ovival ketten elmentünk felkutatni a közelben kiállított, régi repülőgépeket. Sajnos a gépeket 3 kerítéssel védték a behatolóktól, úgyhogy mi is csak a rácsokonon keresztül csodálhattuk… A repülésről csak annyit, hogy szerintem a legjobb drog a világon, és ezt Ovi is aláírja, csak ne lenne olyan drága…. Ja és képzeljétek el, hogy nekifogtok utazni reggel 10kor, és amikor 12 óra utazás után megérkeztek, akkor még mindig csak délután 4 óra van…s akkor valaki még merje azt mondani, hogy nem létezik időutazás.:) Amúgy, amit ezek kajának neveznek, és ingyen, nagy kedvesen kiosztogatják a repülőn…az ember megeszi, ha megeszi, mert éhes…de mindenesetre nem székely ember gyomrának való élelem az… S ahogy az itteni menüt is elnézem, legközelebb csak októberben eszem normális kaját… mondjuk a puliszka meglepett:) (more…)

[JUDITKA] Na, hát akkor szülessen egy blog , mely hét erdélyi diák kétezerkilences nyaráról fog szólni… Amerikában, pontosabban Wisconsin állam turistaparadicsomában, Wisconsin Dellsben… melyről egyelőre elég, ha annyit tudtok (a reklám kedvéért :),  hogy a viziparkok fővárosaként (the waterpark capital of the World) emlegetik. Persze amellett, hogy nyaralni megyünk, úgy tervezzük, hogy két munkahelyünk is lesz…

Arra gondoltam, lehetne ez a blogocska egy kapocs, amely összeköt bennünket az otthonunkkal és az otthoniakkal. Lehetne ez amolyan színes utikalauz, képekkel és videókkal, nyári élménybeszámoló… vagy legalábbis töredéke annak, amit megélünk majd. Nem ígérem, hogy nap mint nap írni fogok…és, hogy csak szép és értelmes dolgokat… Mindenesetre egy próbát megér.

Na és akkor a hosszas szófosás után illene már végre bemutatkoznom. Nevem Kovácsics Judit, 22 éves székely jányka vagyok (remélem, mindenki ért székelyül:), a hargitai kisváros, Gyergyószentmiklós sarja. Időközben végzem a kolozsvári Sapientia egyetem fotó, film, media szakát…nyaranta pedig próbálok minél hasznosabban nyaralni… ezért is döntöttem úgy, hogy újra megsüttetem éccsanyámmal a hamubasűlt pogácsát, szalonnát, s irány a nagyvilág, szerencsét próbálok..újra, igen, újra. Mert már a tavaly nyáron is átrepültem az óceánt, hetedhétországon túlra, az üveghegyeken túlra…majd meglátjátok.

(more…)