[ZSUZSI] A következő bejegyzés kicsit más lesz mint a többi, mivel itt nem élményekről írok majd, hanem egy érdekes személyiséget mutatok amjd be, akit nem rég ismertünk meg Jucikával a Pistol Petes-ben. Ő nem más kérem szépen mint Carlton Romeo Barrows, húsz éves, jamaikai születésű fiatalember.

Első ránézésre azt mondaná az ember hogy húúúúúúúúúha…főleg ha az az ember egy lány. Emellett még kedves, segítőkész és ráadásul még jól is dolgozik. A probléma akkor kezdődik amikor több mint tíz percet tölt vele az ember, aki a mi esetünkben ismételten  egy lány. Tíz perc után, amikor megtudta hova való vagy és mit tanulsz rögtön megkérdi, hogy nem akarsz-e vele majd Jamaikába utazni és 6 gyereket szülni neki, mivel ő (more…)

[JUDITKA] Ez a neve annak a fagyizónak, ahol Zsuzsival lassan már egy hete dolgozunk. Panaszkodtunk a Wilderness menedzserénél, hogy nincs elég óránk, ők meg áttettek a „food and beverage”-re… vége az életmentésnek, vége a csúszdafelügyelésnek, irány a fagyizó! A Wilderness egyik felében, valahol van egy hatalmas játékterem, belső csúszdákkal, játékgépekkel, 3D-s mini golfpályával, s ki tudja még mikkel… kávézókkal, bárokkal, különféle éttermekkel, igen, és ott van a mi kis fagyizónk is, 16 féle fagyival, és mindenféle édességgel. Iszonyúan drága minden, de akik a Wildernessben nyaralnak, azoknak ez meg se kottyan. A vendégek két, vagy három féle fagyit választhatnak, amit egy nagy jégtáblán kicsi lapátokkal összekeverünk bármivel, amit kérnek bele…M&M,Snickers, Reses, peanut butter cream, marshmallow… aliasz májvacukor:), ki tudja hányféle mogyoró- meg dióféle, oreo, hot fudge, karamell és gyümölcsök….a végén persze elég gusztustalanul fog kinézni, de még eddig senki se dobta vissza emiatt:) és a legjobb az egészben, hogy annyit ehetünk, amennyit csak akarunk, és nem csak (more…)

[JUDITKA] Na, nem kell megijedni, nem a valóságos, hatalmas erejű, természeti csapásról beszélek:) hanem a Wilderness egyik csúszdájáról.

az úgy történt, hogy tegnap délelőtt mindketten szabadok voltunk Zsuzsival, reggel egyet gondoltunk, s elmentünk a Wildernessbe…ezúttal civilben, vendégként, és mi is kipróbáltuk az összes csúszdát, vagyis az izgalmasabbakat, mert az összes csúszdát és medencét kipróbálni képtelenség egy délelőtt alatt, annyira sok van…és hatalmas a terület is, amit felölel a Wilderness  (lasd http://www.wildernessresort.com/). Azért jó a Wilderness alkalmazottjának lenni, mert akkor akármikor ingyen bemehetünk…mindössze egy kérést kell kitöltenünk, amit a menedzser aláír, és máris bevegyülhetünk a sok, gazdag amcsi közé:) Hát ezt tettük mi is a tegnap, ott rohangáltunk a csúszdák között, sikoltozva, mint a kamasz, hülye leánykák, élveztük a napsütést s az ingyen törölközőt. A Hurrikán a legdúrvább csúszda…napközben félórás (more…)

[JUDITKA] …azaz Amerika nemzeti ünnepe…volt tegnap!  De az ünnepi hangulat már a hét közepén megkezdődött a városban, az emberekben. Testileg, lelkileg készültek a nagy ünnepre. A motelünk tulajdonosa nagytakarított az udvaron és kívülről lemosta az egész motelt. Ha végigbiciklizett (volna) valaki tegnapelőtt Dells utcáin, láthatta (volna), hogy 10-ből 9 kertben épp füvet nyírtak, vagy ahogy folyamatosan gyarapodtak az amerikai zászlók az ajtók, ablakok fölött, autókon, az utcákon. A Culver’sben órarendet változtattak, és az eddigi 10 órás zárás helyett ezután 11-kor zárunk… szóval egy kicsit felbolygatta ez a hétvége az amcsik életét…és vele együtt a miénket is, hisz akárhonnan nézzük, most mi is ebben a világban élünk, minket is magával sodor ez az ünnepi hangulat.

Csütörtökön délután Zsuzsival szabadok voltunk, és mert ingyen jegyet kaptunk a Tommy Bartlet Showra a moteltulajdonosunktól, hát kihasználtuk, és elmentünk… (erről majd láthattok felvételeket), azért mondom ezt most, a “4th of july”-os bejegyzésnél, mert a show végén vetítettek egy hazafias animációt, majd lézershow és bazi nagy amerikai lobogó…hatalmas taps, sokan meg is könnyezték az előadást.

Tegnap pedig együtt ünnepeltünk a Culver’sben. Ott is amcsi zászlók tömkelege lobogott, este pedig az ablakból élvezhettük a majdnem egy órás tüzijátékot. Mellesleg Ovinak épp tegnap volt a szülinapja, és kapott egy (more…)

[ZSUZSI] Első szabadnapomat töltöm Dells-be. Nem tudom, hogy ennek örülnöm kéne vagy sem. Örülök, mivel régóta nem aludtam ki magam, de az alvós nap azzal is jár, hogy nem gyűlnek tovább az óráim. De mindenképp kárpótól az a tudat, hogy tegnap már kasszásnak tanulhattam a Culversbe.

Anna volt az aki bevezetett a Culvers kassza rendszerének a világába. Délután öttől este tízig gyakorolhattam, mennyire türelmesnek és mosolygósnak kell legyen egy kasszás. A legdúrvább az volt mikor egy két anyukából álló család (ha értitek mire gondolok:)) férfiasabb tagja jött oda hozzám és két perc alatt ledarált egy több mint tízfajta kajából álló listát és (more…)

[JUDITKA] Hideg van és szél és sötét. És már harmadik napja, hogy nem bújik elő a Nap, és rendesen frusztrál ez az állandó ásítozás és, hogy minden meleg cuccunkat magunkra kell csavarjuk, ha elhagyjuk a jó, meleg motelszobácskánkat (amit mellesleg már fenntartások nélkül otthonomnak tekintek). Na de lassan csak kitisztul az ég is, és szép lassan felszakadozik a problémáink vastag felhőrétege is (így kell optimistán blogot írni:-) ). lassan kialakul a végeleges órarend, beindul a reggeltől estig tartó robotolás, és a minden nap ugyanaz… tavaly ilyenkor nagyon féltem, hogy hogy fogok kibírni három hónapot ebben a monoton munkában. Mostmár tudom, hogy a társaságban van a titok, a varázs, hogy szeretned kell azt a társaságot, akikkel dolgozol…még ha a munka a lehető legszarabb, akkor is.  A Culver’s persze magasan felülmúlja a Wildernesst…A Culver’s egy nagy család, ahol mindenki ismer mindenkit. A Wilderness inkább egy borkán zakuszka:)), jóól összekeverve, nehogy véletlenül két ugyanolyan zöldség kerüljön egymás mellé. (more…)

[JUDITKA] Na most akkor arról, hogy mennyire szarul állunk anyagilag… Hogy alig van pénzünk kajára is, nem hogy még a lakbért is fizessük:) És rendesen már alig várják a többiek is, hogy a Culver’sbe menjenek a 10 perces szünet miatt, amikor a menüből bármit választhatnak és magukbatömhetnek. Szóval tényleg elég nagy a válság, és nemcsak Amerika szinten..és ennek most mi isszuk a levét, na meg a rajtunk levő súlyfölösleg.:) Mondjuk, addig nincs még baj, amíg az otthoniak felismernek a webcamen:) A tavaly kicsit más volt…az idén talán még több pénztis hoztam, mint a tavaly, mégis most 35 $-ral maradtam a zsebemben, amivel még kemény két hetet ki kell húzni.( a lakbér pedig 85$ (more…)

[JUDITKA] Az első hetek mindig aggódással és izgalommal telnek: hogy lesz-e két munkahely, és a kettő hogy fog összeférni? Kapunk-e majd elég órát és fizetést? Meg tudunk-e majd felelni az elvárásoknak? Stb.

Igaz, hogy kicsit sokat kell spekulálni, és a menedzser fejére járni, de szépen lassan csak kialakul. Ma megyünk a Wildernessbe orijentésönre, és elméletileg holnaptól –végre- ott is munkába állunk. Persze még mindig kérdéses, hogy felvesznek-e életmentőnek (nagyobb az órabére), vagy csak a csúszdákat fogjuk felügyelni. A lájfgárdsághoz ugyanis le kell tenni előbb egy elég komoly vizsgát: fejes a mélyvízbe és  6x50méter gyorsúszás, 3×50 méter választott…mell-, hát-, pillangó-, s fene tudja milyen úszások vannak még, majd vmit bedobnak a vízbe, amit fel kell hozni a medence aljáról… Gyorsúszni egyelőre senki nem tud (more…)

[ZSUZSI] Eljött az első Wisconsin Dells-es vasárnap is. Végre kialudhattam magam…nem kellett munka után rohangálni reggel 9kor. Boldogan és kipihenten lépkedtem ki a motel ajtaján, amikor megláttam, hogy a vadi új biciklim kereke kipukkant. Éljen a Wallmart!!! Már éppen indultunk volna Attilával vissza a garancia papírral, amikor Richard és Duggy, (a részeges tulaj és annak ivótársa) felajánlották, hogy segítenek rajtunk. Szépen kicserélték a belső gumit és sitty-sutty ismét életre kelt a járgány. Meglepődtem azon milyen segítőkészek és kedvesek voltak. Tény, hogy alig álltak a lábukon, de azért megtudták csinálni a kerék cserét.

Ezután röpke két óra alatt sikerült felhívni apukámat és beszélni vele 5 percet 5 dollárért. Jó mi? De azért jó volt hallani az otthoniakat. Nagy úszkálással telt a délután majd este besétáltunk Ovival, Stukkerrel és Juditkával a belváros fele. Láttunk csomó vizicsúszdát meg adrenalin növelő hullámvasutakat. Már alig várjuk, hogy legyen pénzünk és időnk is kipróbálni őket. Egyszóval kellemesen telt az első és valószínűleg utolsó közös vasárnapi délutánunk.

[JUDITKA és OVI] Chicagoban nem volt részünk szép fogadtatásban, szarrá vert az eső, míg elértünk valahogy az Arlington diákszállóba. De az azért nagy szó, hogy nem tévedtünk el… csak az esti sétánál:) de megérte mindenképp az esőben és a nemtomhány kilométerperórás szélben való tévelygés és fagyoskodás, mert a látvány kárpótolt mindannyiunkat (a képek, amik készültek, megtekinthetőek a blog galériájában)…s a meggy a habostortán (mert tegyük fel, hogy a látvány volt a habostorta:) az éjszakai kajálás a McDonald’sban…Másnap  szinte lekéstük az egyetlen buszt, amivel el lehet jutni Wisconsin Dellsig:)…akkora rohanást lerendeztünk, ha Redbullt ittunk volna, akkor arra foghatnám, hogy az adta az erőt, hogy úgy száguldozzak a plussz húsz kilóval magam után, de így…. lényeg, hogy elértük pár perc híján a buszt, s aztán végig  gyermekcsináló időben utaztunk 5 órát. Dellsbe megérkezve valami kedves idegenek terelgettek az eső elől a többi internésönöl sztjudenttel, hívtak nekünk taxit, és szórakoztattak… elég nehéz volt elhinni, hogy mindezt teljesen ingyen tették…azóta is azon töröm a fejem, vajon ki fizette le őket, kik voltak és honnan bukkantak elő…

Jelen pillanatban itt ülünk a fenyőfák alatt, a motellel szemben, egy veder  jéggel a lábunk előtt és (more…)